BackToSchool | Haters gonna hate

Sziasztok Drágák! OMG, belegondoltatok már, hogy ma van az utolsó nyári nap, és hogy holnap ismét visszaülünk az iskolapadba? Erre én is csak most döbbentem rá. Az egyik pillanatban még június közepe volt, most pedig már augusztus utolsó napja...  Hogy elrohant az idő!

De ne szomorkodjunk! Újra látjuk majd a barátainkat és (remélhetőleg) minden nap tanulunk valami újat! Ha jól sikerül beosztani az időnket, akkor pedig a pihenésre és kikapcsolódásra is jut idő!

Elsőként azonban egy masszív köszönettel tartozom az összes olvasómnak - ugyanis több, mint 60 feliratkozó van már, és 11600 oldalbetöltés! Ez csúcs, királyok vagytok! ♥

A mai bejegyzésről annyit, hogy a cím mindent elárul. Mindenkinek vannak utálói (főleg az iskola falain belül), akik bármit tesz - jót, vagy rosszat - ferde szemmel fogják nézni.
Ha kíváncsiak vagytok, mit gondolok erről, olvassatok tovább!

Ismeritek ezt a számot? Passzol a mai témához. :)

Tehát az utálók... Hmm. Nektek is van egy-kettő ugye? Persze, hogy van - még ha nem is tudtok róla. Valaki, vagy esetleg többek mindig ott fognak állni mögötted, figyelve minden lépésed, hogy mikor rontod el azt amit éppen csinálsz, vagy hogy mikor botlasz meg... Ezeket a kis idegesítő férgeket csak egy dologgal tudod kinyírni: ha felállsz. 

A világ tele van gyűlölettel, mindenki utál valakit - még ha nem is mutatja ki. Gyakran családtagok, legjobb barátoknak hitt emberek gyűlölik egymást. Igazi okuk sokszor nincs, még többször egy hosszan visszanyúló vita rejtőzik a háttérben. Ez szomorú, de ugyanakkor nem tehetünk ellene semmit. A valóság nem tündérmese, és nem minden mézédes. El kell fogadnunk, hogy mindig lesz valaki, aki nem szeretetet érez irántunk. 

Kérdezhetnénk, hogy mégis miért? Miért kell utálni, ha nem is tettünk semmi rosszat? Ártatlanok vagyunk, mégis rossz szemmel néznek ránk. 

Valójában a legtöbb esetben ezek az emberek csak irigyek, féltékenyek rád. Bosszantja őket, hogy a saját bőrükben kell élniük, nem csöppenhetnek egy szempillantás alatt a te világodba, nem lehetnek olyanok mint te - még csak közelítőleg sem.

Gondoljunk csak a hírességekre, médiaszemélyiségekre! Hány rajongójuk van..? Sok száz, ezer... De körülbelül ugyanennyien vannak, akik ki nem állhatják őket. Egy rajongót egy utáló követ. Ez így van a hétköznapi emberek körében is. Hiába látod, hogy "az osztály legszebb lánya" mennyire népszerű, belegondoltál már, hogy emiatt hányan gyűlölik meg? Lehet, hogy nagyon kedves, aranyos, mindenkire mosolyog, és úgy néz ki hogy az egész suli imádja - biztos lehetsz benne, hogy nem így van. Valószínűleg sokan irigyek rá, mert jobban néz ki, mint az átlag... És mit tesz ez a lány? Leül a sarokba sírni, mert sokan nem szeretik? Ugyan már! Boldogan sétál tovább, nem törődve a lenéző tekintetekkel, 

Akkor te miért tennél másképp?!

Miért kéne neked zárkózottabbá válni, abbahagyni, amit szeretsz csinálni, nem hordani a kedvenc ruhádat, vagy feladni bármit is azért, mert megszóltak érte? 

Vegyük például, hogy balettozol, és a legjobb barátnőd - ahelyett, hogy örülne a sikereidnek - megjegyezte, hogy szerinte "a balett ciki és anorexiásoknak való". Gondolkodj el! Ő mióta lett szakértő...? Abba fogod hagyni, csak azért mert ő azt mondta? Hát nem! Te szereted ezt csinálni, és folytatni is fogod egészen addig, ameddig csak kedved tartja! Egy utálkozó nem állíthat meg benne!

Vagy, egy másik eset: a kedvenc szakadt farmered. Nemrég vásároltad, és beleszerettél. Egyszerűen tökéletesen áll rajtad, jól érzed magad benne! Erre jön az unokatesód-húgának-barátnőjének-kisfia és kinevet, hogy "csak szakadt nadrágra telik?!"... Nem fogod hordani többé a kedvenc nacid, mert egy neveletlen gyerek megjegyzést tett?! Dehogyis.

Ha már a példáknál tartunk, vegyünk engem. Blogom van. "Ugyan, egy blog miatt biztos nem szólnak meg, hiszen az jó dolog!" Ahha, gondoljátok Ti. Bevallom nektek, sokat gondolkoztam azon, hogy tényleg megéri e nekiállni ennek az egésznek. Hogy miért kellett ezen ennyit agyalni? Sok ilyen blog van... "Egyáltalán egyedi lennék e...? Nem akarok tömegcikket!" Egy blognak olvasók is kellenek... "Olvasná e egyáltalán valaki?!" És a legnagyobb dilemmám: "Mit fognak szólni az ismerőseim?" Ez utóbbi miatt aggódtam a legtöbbet. Gondoltam, hogy a barátaim elfogadnák, sőt még szívesen is olvasnák, mivel hasonló az érdeklődési körünk, plusz sokan blogoltak közülük korábban is. A kihívást leginkább az osztálytársaim jelentették. Sok olyan dolog volt már, amit abbahagytam, vagy csak egyszerűen gáznak éreztem magamon - miattuk. De tudjátok mit? Rájöttem, hogy felesleges volt az egész gyötrődés, aggódás - ki a francot érdekel, hogy mit gondolnak mások?! Az én blogom, az én életem, az én írásaim - azt teszek vele, amit csak akarok! A negatív kommentek sem tudnak már zavarni - nem erőszakolom rá senkire sem a posztjaimat, nem kell feltétlenül tetszést kiváltaniuk. 

Szóval, ahelyett, hogy szomorkodnál mert páran nem kedvelnek, használd az utálóidat a motivátoraidként - tudod, ha mosolyogsz, azzal taszíthatod le őket! ;)

Gondolj végig mindenkin, aki kevésbé, vagy egyáltalán nem kedvel - tartsd számon őket. Ismernek ők téged úgy "igazán"? Itt nem arra gondolok, hogy tudják hogy nézel ki és mik az általános szokásaid, hanem... tudnak minden mindent? Mint a legeslegjobb barátod, vagy a szüleid? Nem? Akkor ők azok az emberek, akik biztos, hogy nem számítanak!

Ne vegyél róluk tudomást, és hamarosan olyan lesz, mintha ott sem lennének. Ne az ő érdekeiket vedd figyelembe, hanem a sajátjaidat.

Tehát ennyit az utálkozókról. Ha egyetértetek velem, ha nem - dobjatok egy kommentet, vagy pipát a bejegyzés alatt! És ne feledjétek, hogy a Q&A még mindig fut, akár itt is tehettek fel nekem egy kérdést!

PLUSZ: Facebook bejelentés! Már gondolom észrevettétek, hogy pár napja nem posztoltam. Ez egy kicsit szándékos volt, mivel jön a suliszezon, és úgy döntöttem, ideje váltani egy kicsit. Más lesz a posztok rendje ezentúl, megszűnnek a #daily posztok, és áttérek az #online dolgokra. Ez annyit jelent, hogy nem biztos, hogy minden nap lesz bejegyzés az oldalon, csak akkor, amikor géphez kerülök, vagy olyat látok, amit muszáj megosztanom! Természetesen a blogbejegyzések ezentúl is megosztásra kerülnek. 

Tehát, ennyi lennék mára! Remélem elviselhető volt a posztom, és nem aludtatok el az olvasása közben. Holnapra nagyon szorítok nektek (és remélem ti is nekem), szóval hajrá csajok, ez csak iskola, semmi vészes! ;)

- Facebook oldal - Facebook csoport - Bloglovin' - Polyvore - Tumblr - WeHeartIt - 

Puszi, ölelés és jó tanulást,

SR Blog.