csütörtök, augusztus 21, 2014

BackToSchool | Milyen volt sulit váltani?


Hali, Drágák! Mi újság? Remélem, még nem fáradtatok bele az iskolakezdés gondolatába, és velem vagytok, olvastok. Ha igen, akkor itt az alkalom, hogy megköszönjem a 8000 oldalmegjelenítést - ahw, csodálatosak vagytok, a legjobb olvasók! Csak így tovább! ♥
Nos, tehát kevesebb, mint két hét és suli... Ez is eljött. Gondolom többen váltotok most iskolát, gimnáziumokba, szakközépiskolákba, főiskolára, egyetemre kerültök. Elsőként mindenkinek gratulálok, aki tovább tanul, és oda vették fel, ahova szeretett volna kerülni! Én hatodik osztály után mentem gimibe, most kezdem a második "igazi" középsulis évem, és gondoltam írok egy kicsit a váltásról - hátha így nektek könnyebb lesz majd. :)
Vágjunk is bele! 

Képzeljetek el egy alacsony, éppen hogy kitűnő lett, hatodikat végzett kislányt. A haja kicsit váll alá ér, rakoncátlan frufruja pedig minduntalan vagy a szemébe lóg, vagy begöndörödik és olyan hatást kelt, mint egy ázott pudli. Szürkéskék szemei vannak, és neki a legfehérebb a bőre az osztályban. Ráférne egy fogszabályzó, de még nem lehet neki, mert nincsenek kint a bölcsességfogai. Borzalmasan öltözködik - a barátai csinos kis blúzokban, vagy szoknyákban flangálnak, ő pedig bő szárú farmerban, és pólóban. A táskája háromszor nagyobb a fejénél, bár még így sem fér bele mindig mindene, és a pántjai egyenlőtlensége miatt ferdén is áll, mikor felveszi. 


A kislány új iskolába megy. Egyáltalán nem fél, még mindig a mesevilágában él, és el sem tudja képzelni mi vár majd rá. Új hely, új szabályok, új osztálytársak, új tanárok, új emberek veszik körül. Rá sem eszmél, hogy elszaladt a nyár, és már indulnia is kell a gólyatáborba. 
Két nap az új emberekkel. A kislány még mindig nem képes elszakadni a komfortzónájától - hossza a visszahúzódó formáját, és mivel a nyarakat falun töltötte, leginkább az állatokról tud beszélni. 
A legjobb általános iskolás barátnőjét nem vették fel a gimnáziumba, ezért senkit sem ismer. Legalábbis ezt gondolja. Mikor felszállnak a táborba induló vonatra, felfedez pár ismert arcot - évfolyamtársak. Hát, ez közel sem a legjobb dolog ami történhetett. A rossz szerencse úgy hozza, hogy a névsor szerinti besorolás miatt az évfolyamtársaival kerül egy két szobás faházba. Miért rossz ez neki? Az a természetes versengés, ami minden iskolában megvan a két, vagy több évfolyam között. Ez a rossz. Az osztályokat egymás ellen hegyezik, a tanárok a sajátjaikat akarják a jobb helyen látni. A kislány a gyengébb osztályból került ide. Az évfolyamtársak szép, magas lányok, a ruháikról sugárzik, hogy újak és márkásak, a vonaton pedig épp azt tárgyalják, hogy melyik boltban voltak vásárolni. 
Senki nem ül a kislány mellé a vonaton. Ő a legkülöncebb az új osztályban, a többiek a legjobb cuccaikat hozták el, ő pedig pár melegítőnadrágot, és pólót. Nem érzi túl jól magát, de reménykedik, hogy a dolgok még jól alakulhatnak. 
Azonban mire eltelik a két nap, realizálja, hogy ő volt az, aki végig egyedül volt. Senki nem vette észre, mintha láthatatlan lett volna. El is kezd kicsit félni az új sulitól.
Mikor eljön a legelső nap, elhatározza, hogy meglepi az osztálytársait, és a szekrényből a legjobb ruháit veszi elő. Csinosan öltözik fel, megfésüli frissen mosott haját, és miután megérkezik az iskolába magabiztosan lép a terembe. Leül a második padba, körülnéz. Mindenki megöleli az új legjobb barátját, neki pedig nincs senkije. Ez egy cseppet elbizonytalanítja. Előveszi a füzetét, kicsit firkálgat, rajzol. Már mindenki megérkezett, aki ott volt a táborban, mindenki ül valakivel, csak ő van egyedül.
Azonban a legutolsó pillanatban megérkezik egy ismeretlen arc. Sehol máshol nem talál helyet, csak "főszereplőnk" mellett, és le is ül. Pár percig mosolyogva szemeznek, majd mielőtt belép a tanárnő bemutatkoznak egymásnak, és beszélgetni kezdenek.
Egy új barát...?
Mindenki furcsán néz az új lányra, aki nem ment a táborba - talán azért, mert nem a szép, csicsás ruhájú lányokkal lóg, hanem a kislánnyal, aki akármennyire is különc, mindegyiknél hűségesebb barát.


Az első évben sok minden kell keresztül mennie. Talál, és veszít el barátokat, tanul, nagyon sokat tanul, megszokja az új környezetet, és inspirálódni kezd arra, hogy jobban öltözzön fel. Sokan kihasználják a naivitását, többen mellette állnak majd, aztán ellépnek egy másik mellé. Rengetegszer lesz majd szomorú, sokszor boldog is. Kiismeri a "többieket", akikkel nap, mint nap találkozik. Bár még mindig nagyon félénk, és visszahúzódó - egy szakkörre sem mer elmenni, se semmilyen egyéb különórára.
Aztán eljön a következő év. A már nem is annyira kislány rájön, hogy mit csinált rosszul - elcseszte az első és legfontosabb benyomást, illetve később sem mert emberek közé menni. Rádöbben, mennyi mindent hagyott ki, amit megtehetett volna könnyedén. A visszahúzódósságával tönkretette az első évét. Bár, ez tűnik neki akkora gondnak, még mindig kissé éretlen fejével nem fogja fel ennek a súlyát. A második év végén jön csak rá, hogy hiába vannak most már stabil barátai, még több dologra van szüksége a normális, teljes élethez. 
A harmadik évben elsős gimnazista válik belőle. Teljes stílusváltáson megy keresztül, sokat fogy, és új a haja is. Már nem hordja a béna szemüvegét, és odafigyel magára. Elmegy énekkarra, és színjátszókörre, mivel ezek mindig is érdekelték. Sőt, bejönnek a külön tornaórák, és ott is megismerkedik pár emberrel. Sok új barátja, ismerőse lesz, plusz kialakul az a réteg az életében, akik a legtöbbet teszik érte, akik a legjobb barátai. A talpára áll, nem lesz többé egy rongybaba, aki csak úgy rángatni lehet. Megválik azoktól, akik csak lehúzzák, és rosszat akarnak neki. Boldog lesz. Rájön, hogy az iskolába nem csak úgy közömbösen járni kell, hanem élvezni, amíg lehet. Kihasználja a lehetőségeit, még az iskolaújság szerkesztői közé is bekerül. Egyszóval: elkezdi jól érezni magát.
Ez az évek alatt még jobban kiteljesedik. Természetesen lesznek még jobb és rosszabb korszakai, mivel egyszer fent, egyszer lent, emberek lépkedni ki és be az életéből, de boldogan és hálásan lesz képes megélni a mindennapokat. Később talán a barátok mellett, a szerelem is rátalálhat.


Tehát, egy kis sztorizgatás/emlékezés után, jöjjenek a tanácsaim, hogy hogyan NE legyetek olyanok, mint én! :D Ez elég furán hangozhat, de mint fentebb olvashattátok (igen, én voltam az a kislány), eléggé elrontottam a kezdeteket - amit Ti véletlenül se tegyetek meg!
Íme az öt top tippem, hogy könnyebben be tudjatok illeszkedni az új osztályba:

     1. Ne félj senkitől!

Valószínűleg az osztálytársaid nem esznek embert, tehát semmi félnivalód nincs tőlük. Bármennyire is különbnek tűnhetnek, ők is ugyanolyan emberek, mint Te! Légy hozzájuk kedves, de ne "nyalizz", ne hízelegj, csak azért, hogy a bizalmukba férkőzz. 

     2. Légy önmagad!

Mutasd meg a személyiséged! Ha felveszel egy álarcot, - ami alapján szerinted többnek, és jobbnak látszódhatsz -, nem leszel se jobb, se több semmivel, maximum mindenkinek (magadnak is), hazudsz egy jó nagyot...

     3. Mozdulj ki a komfortzónádból!

Már valószínűleg az új iskola is távol van a komfortos, megszokott dolgaidtól, de merj tovább menni, és lépni! Menj oda valakihez, aki szimpatikus, beszélgess vele, találd meg a közös hangot több emberrel! Menj különórákra, foglalkozásokra a sulin belül - nyomozz egy kicsit: kérdezgess körbe, hogy ki mire jár, és ha valamelyik szimpatikus csatlakozz! Ha már vannak barátaid az új helyen, menjetek együtt, így nem leszel olyan magányos!

     4. Ne hagyd, hogy kihasználjanak!

"Figyelj, elfelejtettem pénzt hozni a tízóraira, és nagyon éhes vagyok... Kisegítenél?" Ez a mondat bizony cseles lehet. Az első alkalommal oké - mindenkivel megeshet, hogy otthon felejt valamit. De ha már két hete zsinórban adogatod kölcsön a pénzed úgy, hogy esetleg neked sem marad miből enni, akkor ott már baj van. Felejtsd el az illetőt, és ne pénzeld tovább! (Természetesen ez csak egy példa, hasonló esetek lehetnek, még ha nem is a pénz körül forognak!)

     5. Figyelj a tanulmányaidra!

Az iskola nem csak a barátok és ellenségek körül forog. Mivel egy felsőbb osztályú intézménybe mész, fel kell készülnöd, hogy ezentúl keményebben kell majd tanulnod, és jobban odafigyelni az órákon. Persze, ez könnyebb, ha nem kell azon aggódnod, hogy a következő órán ki fog veled ülni, mivel még nincsenek stabil kapcsolataid. 

Nos, remélem a tippek közül nem hagytam ki semmi fontosat - ezek, amik rám voltak jellemzőek, írjátok meg majd, hogy megy az új suli, vagy ha nektek is van javaslatotok az új tanulóknak, szívesen várom kommentben, esetleg e-mail-ben!

Ennyi lettem volna mára, cukik! Gyertek vissza két napon belül, az új poszt idejére, addig is kommenteljetek, pipáljatok, iratkozzatok fel a blogra! Ha pedig böngészitek a közösségi oldalakat, akkor nyitva állnak előttetek a Facebook oldalunk és a csoport kapui, illetve fent vagyunk még Bloglovin'-on, Tumblr-ön, és Polyvore-on is! Nézzetek be, kövessetek minket, és legyetek naprakészek! :3
Ha lemaradtatok volna az előző posztról, itt visszaolvashattok.
Illetve, ha több ilyen témájú posztot olvasnátok, itt a helyetek!
Remélem, hamarosan viszontlátlak Titeket!

Ölelés és kitartás,
SR Blog.

13 megjegyzés:

  1. Szia! Nagyon sokat segítettél ezzel a bejegyzéseddel :) Bár az ilyen blogokat kerülöm, a tiédre úgy döntök feliratkozok :D Igazából én most megyek egy hatosztályos gimibe, és totál be vagyok parázva. Jó táskát választottam-e, ünneplőbe menjek, vagy ne, kinevetnek majd a szokatlan nevem miatt vagy nem .... stb. A családom totál ki van akadva rajtam, a többi ismerősöm meg nem nagyon megy új suliba. Így mégegyszer köszönöm ezt a bejegyzést, tényleg sokat segítettél :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaszia! :) Ismerem a helyzeted - nyugodj meg, minden oké lesz! Csak légy önmagad! ;) Örülök, hogy segíthettem, és köszönöm a feliratkozást! :D

      Törlés
  2. Nagyon jó cikk, tetszik! :D Én is hasonló dolgokat éltem meg gimiben. Az a tapasztalatom, hogy végül bárki megtalálja a neki való kört... Nem kell puncsolni a "menőknek", csak hogy közé kerülj. Azért nem vagyok köztük, mert nem vagy "menő". Már ha az iszunk-hányunk-belefekszünk annak számít... Én még kiegészíteném azzal, hogy ne stresszelj azon, ki mit gondol rólad. Én ezen akadtam fenn. Aztán eldöntöttem, hogy a francot sem érdekli, és konkrétan én éreztem magam menőnek. Azelőtt a "népszerűeket" figyeltem, utána észre sem vettem őket. Azon kaptam magam, hogy barátnőm nyafog, amiért minden második embert ismerek a folyosón és leállok velük beszélgetni :D
    Illetve pont ma érkeztem haza az egyetemi gólyatáborból... Gimi előtt nem volt, de nem is bánom, akkor még nem lettem volna kész egy ilyen bulira, most viszont úgy érzem, egyáltalán nem bántam meg, élveztem, és szereztem barátokat... Hasznosak a tanácsok, érdemes őket megfogalmazni és tényleg bátran alkalmazni. Mindenki pontosan annyira van megszeppenve, mint te, mindenki tapad azokhoz, akikkel az előző helyen szorosabb barátságot ápolt, és ragaszkodik a kis komfortzónájához. Pedig ez nem így megy... Én két osztálytársamma kerültem egy csoportba, a szobatársaimat nem ismertem. Az osztálytársaimmal aig váltottam pár szót, a többiekkel ismerkedtem.. És bevált :D Szóval mindenkinek melegen ajánlom, hogy fogadja meg a cikkben leírtakat, bravo, Miss Wood! <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Miss Brook, nagyon jól estek a szavai! :D Maga, mint látom, sokkal ügyesebb volt, mint én anno... Gratulálok mindehhez, legfőképp az egyetemhez, és sikeres tanulást kívánok! :) <3

      Törlés
    2. Köszönöm, Miss Wood! Elég szerencsétlennek éreztem magam, muszáj volt kezdeni vele valamit! :D

      Törlés
  3. Gratulálok G! <3 Nem gondoltam volna, hogy voltak gondjaid az elején! Csak igy tovább (nem csak a bloggal hanem mindennel, amit szeretsz!) :*
    -L

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm drága L! :) Hát, igen - voltak gondok, de azt hiszem sikerült megoldani. Neked is hajrá, remélem ugyanilyen jól haladsz majd, mint az első két évben! :*

      Törlés
  4. Bár én nem izgulok a változás miatt, tetszett ez a bejegyzés, és a playlist is tetszik :)
    Csak így tovább, én feliratkoztam :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, és örülök, hogy elnyerte a blogom a tetszésed. :)

      Törlés
  5. Szóval azt mondod, te vagy a leghűségesebb? :)

    VálaszTörlés
  6. Ez a törétnet nagyon inspiráló és tök jó hogy be tudtál illeszkedni :) Nekem egyetlen porblémám van vele... A "szép,csicsás ruhájú lányok"-at te sem ismered úgy igazán, pont annyira amennyire ők sem téged.Miért nem lehet hogy ők is hihetetlenül jó barátok? Attól még hogy tinézdser lányok ,akik szeretnek villogni a saját dolgaikkal-mert hát melyik ilyen korú lány ne szeretne őszintén?-lehet hogy odaadó,hűséges,legjobb baátok :) Én nem egy általad leírt lány vagyok,de ismerem őket és el tudom mondani róluk hogy náluk aranyosabb lányokkal ritkán találkozni :) ha adhatok egy tanácsot te se kövesd el azt a hibát amit leírtál,és ne ítélkezz úgy hogy igazán,legbellül nem ismered az embereket :)

    VálaszTörlés

Kérlek írd le a véleményed kommentben, ha megteszed, nagyon szépen meg fogom köszönni, hogy időt szántál rá! További szép napot! :)