BackToSchool | Az első nap

Sziasztok Édesek! Remélem nem átkoztok el a kissé tartalmatlan posztok miatt, de ti is tudjátok - a tanulás az első. Mostantól van Mobil Blogger a telefonomon, szóval több felületről tudok blogolni, több lehetőségem van írni nektek. A Facebook oldalt is igyekszem többször frissíteni, mivel már majdnem 40 like-unk van - eszméletlenek vagytok, köszönöm! Nem tudom elmondani mennyit jelentetek nekem, tényleg, az olvasóim a mindeneimmé váltak. Csak nektek köszönhető, hogy itt tart a blog és továbbra is működni fog! 

Ennyit a köszönetektől, tekintsünk bele a mai bejegyzés témájába: iskola... Még mindig 'BackToSchool', ezért úgy határoztam, érdemes lenne az első napomról írni. Nektek milyen volt? Várom a kommenteket! :)

Bevallom őszintén, a "sorsdöntő" nap előtti este teljesen izgatott lettem, aludni is alig tudtam - nem mintha annyira boldog lettem volna a suli visszatérése miatt. Mikor megszólalt reggel hatkor a telefonom, először nem is értettem, hogy miért csörög, majd másodperceken belül ráeszméltem, hogy tegnap este állítottam be az ébresztőt, mivel... SULI. Megdörzsöltem a szemeim, majd kimásztam az ágyból. Reggeliztem, elvégeztem a reggeli arcápolási rutinom, fogat mostam. És... találjátok ki, ki az az ember, aki van olyan hülye (és cuki), hogy hajnalban neki áll sütit sütni a barátainak?! Persze, hogy én! Hogy ne nézzetek hülyének, el kell árulnom, hogy előtte, nyáron mikor találkoztam a kis bolondjaimmal leígértem nekik a csillagos eget is a sütivel kapcsolatban. Egyszóval muszáj volt.

Mikor elkészült, félretettem kihűlni, majd a pizsamámat lecseréltem a tegnap este előre kikészített szettemre. Erről korábban már volt egy bejegyzés, mivel az augusztus huszadikai ünnepen is ezt viseltem. Hétfőn csak annyi volt a változás, hogy az új Deichmann bakancsomat vettem fel. Miután elkészültem, egy sima, hétköznapi sminket vittem fel az arcomra. 

A hajam egész éjszaka fonatokban pihent, reggelre szép göndör lett - erről tervezek később egy bejegyzést, szóval nem maradtok le semmiről!

Mikor már teljesen "oké" voltam, még egyszer ellenőriztem, hogy mindent bepakoltam e a táskámba, és elindultam az iskolába.

A "középmezőnyben" érkeztem, pár osztálytársam már a teremben beszélgetett. Lehuppantam az ajtó felőli harmadik padba, és elővettem a telefonom, hogy csekkoljam az időt. Vártam a padtársam, aki hamarosan meg is érkezett. Körbesétáltunk egy kicsit a suliban, felkutattuk régen látott barátainkat a többi osztályból és megosztottuk egymással a nyári élményeinket. Meg kellett állapítanunk, hogy nem sok minden változott - csak a büfét átrendezték, pár termet kifestettek, illetve valamit csináltak az udvaron is -, és hogy képtelek vagyunk megkülönböztetni a gólyákat az idősebbektől (ne nevessetek ki, tisztára egyformák). A tanárok a régiek, senkit nem cseréltek le nálunk. 

Megettük a sütimet - szerencsére ízlett mindenkinek -, és miután megittam az első kávém minden álmosság elpárolgott belőlem. 

Becsengettek, besereglettünk a terembe, és visszaültem a helyemre. Elővettem az osztályfőnökinek kinevezett füzetem, és a barátnőmmel nevetgélve vártuk, hogy megérkezzen a tanárnő. Perceken belül már itt is volt - elkezdődött az első óránk. Az ofőnk percek alatt realizálta, hogy az osztály a nyári szünet alatt sem kapott hangtompítót, tehát szinte semmit sem változtunk. Elszavalta nekünk a tűzvédelmi oktatást, és a házirend fontosabb pontjait, beadtuk a bizonyítványainkat, aláírtunk egy adag lapot, és végül a könyveket is megkaptuk. 

- "Ugyan, csak kilenc könyv...!" - gondoltam jókedvűen, mielőtt átvettem a csomagot.

- " ÚRISTEN, ezek vastagok!" - realizáltam a szatyor átvétele után. Az összes könyvünk a tavalyiak méretének kétszeresére dagadt. Főleg, hogy a kilencedikesek egy részét sem fejeztük még be... Például földrajzból egy év alatt másfél könyvet fogunk venni (hm, ez csodás... mintha szeretném a föcit). 

Az ellenőrzőnk kivételesen nem a szokásos "fosbarna", hanem idénre egy kis színt is kapott: zöld. Remélem a legjobbakat a bele írandó jegyekkel kapcsolatban.

Hál' istennek a három osztályfőnöki órán nem kaptunk házit, és fél tízre már az osztálytermen kívül lehettem. Még az egyik évfolyamtárs-barátnőmnek volt egy órája, így negyvenöt beszélgetős, újra kávéivós percet töltöttem az egyik osztálytársammal. Kibeszéltük a napot, hogy mit fogunk a délután folyamán kezdeni magunkkal (én bekötöttem a könyveimet, mint ahogy nektek is megmutattam egy bejegyzésben).

Mikor véget ért az óra, még pár percig beszélgettünk és haza indultunk. Ők a Piactér, én pedig a vasút irányába az MP4-emmel a fülemben, az új kedvenc zenémmel replay-en. 

Mikor tíz perc séta után hazaestem, megettem az ebédem és kipakoltam a táskámból, majd átrakodtam másnapra. Ezek után már csak leültem a gépemhez, blogoltam, és megírtam ezt a posztot.

Nos, köszönöm, hogy elolvastátok a bejegyzésem, igazából csak egy ilyen emlékező-összefoglaló dolognak szántam - mivel ez ennél közömbösebb nap nem is lehetett volna. Legalább láttatok egy részletet a napi rutinomból, és kíváncsian várom a hozzászólásokat, amikben leírjátok, hogy nektek hogyan sült el ez a nap! :)

Hamarosan láthattok posztot az iskolatáskámról, és egyet azokról a cuccokról, amik nélkül biztosan nem indulok el itthonról, illetve sulis DIY-t is nagyon szeretnék hozni!

Nos, még egyszer köszönetet szeretnék mondani nektek, hogy velem voltatok, még így suli időben is, és elolvastátok ezt a kissé személyes jellegű posztot! Két nap múlva új bejegyzéssel jövök, addig is kitartás és jó tanulást! :*

Már tudjátok, hogy vannak közösségi oldalaink, szóval nem is papolnék róluk, csak linkelek:

- Facebook oldal - Facebook csoport - Tumblr - WeHeartIt - Polyvore - Bloglovin' -

Puszi és ölelés,

SR Blog.