INSPIRATION | Előítéletek

Hello Cukik! Hmm... Valami nagyon új, izgalmas és érdekes van készülőben - bejelentés a keddi posztban! Addig is viszont egy újabb bejegyzéssel jelentkezem, amiben ismét kicsit megerőltetem az agyam és elgondolkodom valamin. Mai témánk: az előítéletek. 

Illetve: köszönöm a több, mint 20000 megtekintést - csodásak vagytok! Remélem továbbra is ilyen kitartóan velem maradtok egész ősszel, és majd télen, sőt... jövőre is! ;)

Ha kíváncsiak vagytok, mit gondolok az előítéletekről - olvassatok tovább!

Végigsétálunk a utcán, mindenki vet ránk egy-egy pillantást. Vajon mit gondolhatnak? Hogyan vélekedhetnek rólunk? "Uhh, ugye nem lettem kócos? Csak nem kentem el a sminkem? Miért bámul meg mindenki? Ahrg, csak essünk túl ezen, nem akarom, hogy nézzenek..." - és ezer ehhez hasonló egyéb kérdés és gondolat pattanhat ki az agyunkból.

Vajon megéri ezen emésztődni?!

"Fúj, de csúnya vagy!" "Hogy vehetted magadra ezt a göncöt?!" "Jézus, mi az a szemöldök?" - ugye te is hallottál már ehhez hasonló kérdéseket? Szinte biztos vagyok benne. Gondolom percekig, órákig, napokig, vagy hetekig agyaltál rajta, hogy miért mondták ezt - főleg ha nem is volt igaz. Aztán hazaszaladtál, elmesélted valakinek, aki csak annyit bírt mondani, hogy "Ne foglalkozz vele, az emberek ilyenek." - és hagyott minden további vigasztalás nélkül magadban őrlődni.

Igazam van?

Meglepő ha igen, de tipikus. A felnőttek és kortársaink sem tudnak rajtunk segíteni. Ha Neked szóltak be, az csakis egyedül a Te gondod. Nincs senki, aki intézkedne helyetted. 

De mégis mit tehetsz?!

Elfuthatsz, elbújhatsz - hogy később ez ne történhessen meg újra. Vagy hallgathatsz a barátaidra és a családodra: Felejtsd el, ne érdekeljen mások véleménye - egyszerűnek hangzik ugye? Mégis ez a legnehezebb.

Nem élhetsz a csigaházadba a burkolózva, behúzódva, várva, hogy valaki megtalálja benned a szépséget a sok előre ítélkező között. Minden embernek vannak előítéletei - valaki kifejezi, valaki magába folytja. Többek durvábban, mások finomabban ítélkeznek. Sajnos a tudósok még nem találták fel azt a titokzatos láthatatlan szűrőt, amit magad elé tartva csak a kedves embereket engedi veled szembe jönni. (Ha feltalálónak készülsz, ajánlom az előbb említett szerkentyű megalkotását.)

Tehát az egyetlen lehetőséged, hogy nem veszed magadra a sértő jelzőket, hanem inkább kicsit elemzed az embert: "Ismer ő engem?" "Ha ismer, akkor honnan ismer?" "Napi szinten beszélek vele?" "Tudatában van a belső tulajdonságaimnak és a képességeimnek?" Ha bármelyik kérdésre is tagadó a válasz, akkor szükségtelen magadra venni a sértegetést, mivel az aktuális szerencsétlen, akivel találkoztál, csak egy jött-ment az életedben. 

Szóval sétálj tovább, és könyveld el, hogy az IQ-ja a béka popója alatt tartózkodik - kicsit meg is sajnálhatod...

DE: akármennyire is legszívesebben arcon csapnád az illetőt, az erőszak nem megoldás - pont így a szócsata sem. Ne állj le egy senkivel vitatkozni, se verekedni. Nem ér annyit, hidd el.

A társadalom egy szemét, a mai világban. Fiatalok bántanak időseket, a diákok verik a tanárokat, mindenki elítéli a másikat egyetlen pillantás alapján, az emberek istennek képzelik magukat... Közben mindenütt azt kapod, hogy "Légy önmagad!" - de amikor akár egy pillanatra is önmagad próbálsz lenni, jönnek a leszólások, a kifütyülések, a kinevetések... Nem ironikus?!

Már elítélnek, ha nem ugyanazt a tömeg-zenét hallgatod, vagy nem ugyanazt a menőnek kikiáltott fazonú ruhát hordod, esetleg ha nincs rajtad öt és fél kiló smink. Rád néznek, és elítélnek, ha más vagy. 

De én még most is azon az elven vagyok, hogy jó másnak lenni. Én is egy kicsit másabb vagyok, mint mindenki, nem tartom magam tömegnek. Utálom, ha olyanok mondanak rólam rosszakat, akik nem ismernek belülről és csak megtippelni képesek, hogy vajon milyen is lehetek. Gondolom ezzel nem vagyok egyedül. Ennek ellenére még mindig megteheted, hogy egyszerűen eldöntöd: "Nem érdekel, hogy mások mit gondolnak rólam." - ez napi ötször a tükör előtt, és hamarosan e szerint fogsz élni. Ha bármit is el hiszel, képes vagy a megvalósítására!

Ugorjunk vissza a kérdéses részre. "Ismer engem az illető?" Igen? És... a barátaid közé tartozik? Nos, a problémák itt kezdődnek. Ő biztosan a barátod? Elítél téged, lenéz és még mindig a barátod? Jól meggondoltad?

Próbáld kiszűrni két fajta látásmódú embert: a "haszonlesőt", és az "én-központút". Az előbbi csak a pénzedet/ételedet/italodat akarja, mindent ami neki abban a pillanatban nem lehet meg. Ha nem vigyázol, pillanatok alatt ott találod magad nincstelenül, annyicska pénzzel, ami semmire sem elég - mert kedvességből neki adtad, de "elfelejtette visszaadni". A második pedig a tipikus, aki azt hiszi, hogy ő az isten. A "mindenki béna, csak én vagyok a menő" elven működik. Ő csak kárt okozhat az életedben. Próbálj minden további nélkül megszabadulni tőle...

Az igazi barátaid kiállnak melletted, és nem téged ítélnek el, hanem azokat, akik bántottak. 

Tehát, a dolgok listája, amik miatt nem kell aggódnod, a következő: a pattanások és mitesszerek, az emberek előítéletei, az a bizonyos "kövérség" ami igazából nincs, és a kínos pillanataid évekkel ezelőttről. Ezek miatt senki nem ítélhet el téged - és persze te sem másokat.

A fentebb elmondottak nem jogosítanak fel téged, hogyha elítélnek, akkor te is elítélj másokat. Van egy mondás, hogy nagyon rossz napod volt, akkor próbálj jobban bánni a világgal, mint ahogyan az bánt veled. Minek vezetnéd le a dühöd ártatlan embereken?

Szóval ennyi lettem volna mára, cukik! Köszönöm szépen, hogy velem voltatok - nézzetek vissza kedden, akkor jön az új poszt + a bejelentés!

Írjátok meg kommentben a véleményeiteket, vagy pipáljatok! Ha nyomon akartok követni iratkozzatok fel, illetve vannak közösségi oldalaink is...!

Kitartást a suliban és jó jegyeket kívánok! 

Puszi és ölelés,

SR Blog.