INSPIRATION | Amit ma megtehetsz...

Sziasztok Drágák! Humm... Túl a Halloween-en. Remélem jól éreztétek magatokat, jól sikerültek a bulik ésatöbbi... Ma megint egy ilyen elmélkedős-gondolkodós posztot terveztem be, szeretnék mindenben a segítségetekre lenni. De: nekem is őrült nagy szükségem van a Ti segítségetekre. Miben? Ötletek kellenének, amik szerintetek feldobnák a blogot - illetve, hogy milyen cikkeket szeretnétek látni. Sajnos a suli elveszi az energiám 80%-át, így csak fele annyira vagyok kreatív ilyen téren, mint szeretném. (Lásd: előző poszt... na az a "lusta és béna napom volt" típusú bejegyzés... bocsánat) 

Azonban térjünk vissza a mai naphoz és ássuk bele magunkat a halogató gondolatokba...

Totálisan nagy halogatónak tartom magam. Az egyik legnagyobbnak - és most a lehető legőszintébb voltam. Sajnos hajlamos vagyok "arrébb csúsztatni a dolgokat egy kicsit", még ha fontosak is. Lehet ez tanulás, szabadidős program, rendrakás, blogbejegyzés, és még sorolhatnám... Követem az "ejj rá érünk arra még" elvet, de ennek igazából nem mindig van jó vége. 

Vegyük azt, hogy egy hét múlva egy fontos dolgozatot fogunk írni. Az elvárás az, hogy én most minden nap leülök és egy kicsit átolvasom az anyagot, vagy leckénként átnézem. De ez a valóságban kicsit sem így történik. Igazából az utolsó napon döbbenek rá, hogy még 30 oldal vár rám, plusz még képletek, számolások... És semmit sem tudok! Természetesen elkezdek pánikolni (ismét tanulás helyett), rohangálok és csapkodok mint egy megbolondult csirke, majd végre lehuppanok ahhoz az elátkozott asztalhoz és nekiállok - de sokszor már késő...

Utána persze jönnek a "miért nem álltam neki hamarabb" gondolatok, az átkozódás és a magamat okolás (ami teljes mértékben helytálló, végülis én voltam az aki nem tanult semmit). 

Azonban: mindezt könnyen el lehetne kerülni.

Remélem Ti nem vagytok hozzám hasonlóak, mivel a jegyeim a sok halogatás miatt az utóbbi időben... Öhm... Színvonalcsökkentek. És ez egy enyhe kifejezés volt. 

Nagyon-nagyon-nagyon NEM vagyok büszke magamra, mivel a hármasok és társaik nem az egész éjszakákon át való tanulásból jöttek. Összekapkodtam. Igen. Az én hibám. Nem vagyok jogosult arra, hogy a szüleim, a barátaim, vagy bárki más előtt a tanáromat hibáztassam (még ha nem is ő a tökéletes tudásátadó-létesítmény) - a csak és egyedüli felelős én magam vagyok. 

Mit fogok most tenni? Ez egyértelmű. Sírni a sarokban, mint egy óvodás. Just joking - ne vegyetek komolyan. (Vagy mégis?!) A legjobb dolog, amit ilyenkor tehetek az az újrapróbálkozás. Igen, nekem is hányingerem van a "Majd kijavítod, ne aggódj már annyit..." monológoktól, de valamilyen szinten igazuk van. Felesleges egy darab rossz jegy miatt stresszelned, becsúszhat és ezt a családodnak is meg kell érteniük. De ha már sorozatosan csak hármas alatti termést viszel haza és egyre szúrósabb a rokonok tekintete - ideje elgondolkoznod.

"Miért csináltam ezt?" "Mire volt ez jó nekem?" "Elértem ezzel a célom?" A válasz valószínűleg elég negatív és tagadó lesz. Talán magad sem tudod miért történik ez veled. De mielőtt rágörcsölnél gondolj át újabb három kérdést: "Tudok rajta változtatni?" "Meg tudom csinálni?" "Dolgozni fogok érte?" Máris pozitívabb lehetsz eggyel. De, még van egy olyan, amire nem válaszoltál: "Szükségem van segítségre?" Ez a legfontosabb, amit meg kell gondolnod.

"Huhh, ez a kémia kikészít... Az előbb még megvolt, de most totál elvesztettem a fonalat!" Hé, semmi baj. Nem vagy egyedül. Egy családtag, vagy iskolatárs segítsége sokat segíthet. Ha nem ismersz senkit a közeledben, aki jó az adott tárgyból, keresgélj! Akár még a netes barátaid is segíthetnek. Csak egy kedves kérés és egy jó fej emberke ott fog ülni melletted és a galvánelemek elektrolízise már nem is tűnik olyan vészesnek.

Azonban, ugorjunk vissza egy percre az osztálytársakhoz. Ott van a csaj/srác akinek szinte tehetsége van ahhoz, amiben te kissé sötét vagy. Félsz megkérni, de... Támadt egy ötletem! Ha már kilencedikes (vagy a feletti) vagy, biztosan hallottál már a közösségi szolgálatról. Érdeklődj az iskoládban, hogy a korrepetálásért elszámolnak e órákat, és ha igen - tartok tőle, hogy nyert ügyed van az adott emberkénél. Ki ne akarna pár plusz órát azzal, hogy beszélget veled a kedvenc tudományáról?

Rá kellett döbbennem, hogy szinte az összes fajta halogatást aktívan űzöm. Takarítok, eszem, listát készítek, netezek, játszok, sorozatokat nézek, és még pánikolok is közben - mindent, csak tanulni ne kelljen. Azt hiszem itt az ideje a leszokásnak. Azonban amire egyszer rászoktattad magad, azt sokkal nehezebb lesz leküzdeni mint hinnéd. De van rá mód! Kicsit meg kell erőltetnem magam, nem lesz egyszerű, de úgy döntöttem: sikerülni fog. Még mindig hiszek a "minden fejben dől el" elvben, ezért fontosnak tartom elsőként az agyam ráállítását a dologra. Csak rajtam múlik. Haditervem is van.

A legjobb kis dolgokkal kezdeni: nem csak odébb tologatni a könyveket az asztalodon, hanem visszatenni őket a HELYÜKRE. Nem bedobni mindent egy szekrénybe, hanem rendszerezni. 

Ezek után emelhetjük a szintet és foglalkozhatunk többet azokkal a dolgokkal, amiket sokszor elhalasztunk. Érdemes változtatni is, mivel a halogatás egy jelzés az agytól, hogy te ezt nem szívesen csinálod. Gondoltál már arra, hogy talán a tanulási módszereid nem a legkifizetődőbbek? Lehet, hogy te nem a jegyzetelős fajta vagy, hanem inkább a táblázatos - csak még nem jöttél rá. Szóval próbálj változtatni, kicsit érdekesebbé tenni a tanulást (vagy az egyéb más dolgot, amit mindig átteszel egy másik időpontra).

Az is segíthet, ha az elhalasztódott dolgot teszed LEGELŐRE. A "ma sokat kell tanulnom, előtte inkább megnézek egy filmet" mondat helyett, jöhet a "ma sokat kell tanulnom, neki is állok, hogy minél előbb túl legyek rajta" elv.

És elméletileg... A "gyógyulás" útjára léptél! Gratulálok! :)

Azonban nézzük a jó oldalát a dolgoknak - mert a pozitivitásomon is dolgoznom kell -, van ennek az egésznek egy előnye. Elsőként, ha próbálod bevetni a fenti tippeket és hozzáteszed a saját módszereid: az már egyfajta agykontroll tevékenység. Ezzel azt akarom mondani, hogy Te, saját magad képes vagy eldönteni, hogy mit, mikor és hogyan akarsz csinálni. Képes vagy koncentrálni, odafigyelni egy bizonyos dologra, egy bizonyos időben: amikor te akarod, és nem kallódsz el félúton.

A másik része pedig az, amit akkor csinálsz, amikor halogatsz. Szereted azt az elfoglaltságot? (És még hasznos is?) Jó, itt nem a filmnézésre és a netes csevegésre gondolok, hanem tényleg, igazi elfoglaltságokra. Például a főzés, vagy a kertrendezés, esetleg a gondolkodás. Furán hangozhat, de mi az amire a legtöbbet gondolsz, amikor épp elkalandozik a figyelmet? (A szerelmeden kívül...) Mi az, amit csinálsz, amikor halogatsz? Az a dolog, amit szívesebben csinálsz, mint a kötelezők, vagy szükségesek...? Ha megvan, tartok tőle, hogy felfedezted az álommunkád. 

Nos, srácok - ez lenne az én igaz vallomásba helyezett tanácsadagom a mai napra. Remélem tudjátok, hogy imádlak Titeket mindennél jobban és egymillió köszönet, amiért vagytok! Mit is csinálnék a blogom és az olvasóim nélkül (haha, tudom: még több dolgot halogatnék...)! 

És... most elérkezettnek látom az időt, számodra - IGEN, TE, HEY, OTT A GÉP ELŐTT!!! -, kérlek... plspls... Írj nekem egy szuper és egyedi ötletet (bármivel kapcsolatban) amiről szívesen olvasnál itt nálam! Lehet az DIY, egy érzés, egy kósza gondolat, egész bejegyzéscsoportfilozófia, hasznos tanács vagy egyéb minden macska, meg kutya - ami eszedbe jut Drágám! ♥

Hogy inspirálódj: Dorka már egyszer küldött nekem egy ötletet, amiből ez a bejegyzés született. 

És, hogy ne szaporítsam a szót... Szép napot kívánok és kitartást az iskolában!

Hatalmas ölelés,

SR Blog.