FOTÓK | A Gaja-völgy szépségei

Sziasztok Cukik! Túl vagyunk a Valentin-napon (végre)! Amúgy nem is volt annyira szörnyű, én jól éreztem magam a barátaimmal. Nektek hogy telt?:) Korábban már az egyik kommentemben elvétve jeleztem, hogy ismét megyek túrázni. Nos, ez így is történt, körülbelül egy hete elutaztunk a hófödte Bodajkra, majd onnan sétáltunk (akarom mondani csúsztunk, másztunk és kapaszkodtunk) át Kincsesbányára. Mondhatom izgalmas körút volt és eléggé fárasztó. Részletekért és persze újabb képekért olvassatok tovább!

Őszintén szólva voltak olyan pillanataim, mikor úgy éreztem "ÚRISTEN, ITT HALUNK MEG." - de ezzel nem voltam egyedül. A helyenként térdig érő hó szintje néhol már csak pár centi volt, nem mellesleg ráfagyott a talajra. Ehhez gyakran lejtő is társult, ezért a séta sokkal inkább egy csúszdázáshoz hasonlított. Azonban fentről csodálatos kilátás nyílt a Gaja-völgyre.

Amikor végre lekerültünk a völgybe, talajt érezhettem a lábaim alatt - mármint olyat, ami egyenletes (fogjuk rá). A hóhelyzet még itt is fenn állt, nehéz volt menni a néhol magasabb kupacok között, de megérte. Ez a patak valami meseszép. Ahogyan megcsillan rajta a napfény, vagy közbejön egy-egy kisebb szintkülönbség, és olyan lesz, mint egy mini vízesés... Imádtam.

Eljutottunk a csurgói víztározóhoz is (nevezzük tónak). Akármennyire is mesterségesen kialakított vízről beszélünk, számomra nagyon megnyerő volt a környezet. (Enyhe víz-fétisben szenvedek.) Érdekesnek találtam, hogy sehol nem volt befagyva, leszámítva egy körülbelül tíz négyzetméteres részt. Ezen kívül a tó csodás kék hullámokban fodrozódott, az enyhén lengedező szélnek köszönhetően. 

Nos, ezek lettek volna a mai képeim. Remélem néhányotoknak elnyerte a tetszését! A fotós blogom még mindig üzemel, követni még mindig ér, ott is, itt is! ÉS tudjátok: visszajelzések mindig jöhetnek!

Legyen szép napotok Cukik, kitartás! ♥

Puszi és ölelés,

SR Blog.